2017. nov. 23.

Mirror, Mirror



Fandom:Teen Wolf

Hangulat: Dark, Angst

Szereplők: Stiles Stilinski, Nogitsune, Sheriff Stilinski

Műfaj: Oneshot

Figyelmeztetés: Pre-Nogitsune Stiles

Korhatár: 12

Tartalom: Stiles és a tükörképe S03B évadnál.

Megjegyzés: Idézet a 3B évadból. I don't regret anything, thx. 365/45


 Stiles szótlanul állt a fürdőszoba közepén, tekintete a szemközt lévő tükör másik oldalán álló fáradt tekintetű, betegesen sápadt fiúra.
- Gyerünk, Stiles, menni fog! – biztatta magát a tinédzser, s sóhajtva temette kezébe arcát.– Csak még egy, csak még egy...
 De még ő maga se tudta, hogy miből kell még egy, de valami a tudata végén súgta, hogy kell!, követelőzve.
- Úgy van, Stiles – suttogta a neszező csendbe egy érces hang, mely oly' ismerősen hatott már rögtön a fülének, s ijedten pillantott fel a tükörbe, hogy saját, vigyorgó képmásával találja szemközt magát. Zavartan pislogott önmagára, és a következő pillanatban újra minden normális volt.
- Kicsit keveset alszol mostanság, nem? – száraz nevetéssel fordult ki a fürdőből egy gyors, jeges arcmosást követően. S arcizma se rezzent, mikor a szeme sarkából elkapta, ahogy a Másik mosolyogva integetett utána, ajkai lassan betűzve egy szót.

 A borostyán szemű fiú lassan szuszogott, ujjai gyors ütemben kopogtak az ágykereten, s fáradt tekintettel bámult fel az éjszakai fények által megfestett szoba plafonjára, melyen az ablaka alatt álló fa ágai nyújtózta el groteszk vékonyságú gallyaival. Ágyával szembeni falon képek, jegyzetek sorakoztak egy hatalmas parafatáblán, melyeket végtelen hosszúságú vörös fonál kötött össze.
Jegyzet a margóra: Zöld? Megoldott ügyek
Sárga? Folyamatban lévők
A kék? Csak jól nézett ki
Piros? Megoldatlanok
 S valahol, a tengernyi papír alatt valahol ott volt a saját képmása is, elrejtve, avatatlan szemek számára jelentéktelenül. Az aláragasztott tükör, s a képet feltűző gombostű köré vörös fonál tekeredett magányosan, sehova se vezetve. Nem tehetett róla, még ha minden sejtje sikított is az ellen, hogy még többet tudjon meg róla, majd' minden percében ez foglalkoztatta leginkább. Hál' az égnek, hogy az ADHD miatt néha, ha az Adderall kellőképpen túl van adagolva, csak a tudata legmélyén motoszkál, de mindig ott van. A mosolygó arc a tükörből, s a betűket formáló ajkak: E-N-G–
 S egy szökő lélegzetnyi idő alatt talpon is volt, nesztelen léptekkel, a falat simítva talált el a fürdőjébe. Reszketegen felkattintotta a villanykapcsolót, s tekintetét a hirtelen fényre hunyorítva szúrta bele a tükörmáséiba. Ugyanaz a reakció. Gondolva egyet hirtelen felemelte kezét, de még mindig utánozta őt az a valaki a másik oldalt.
- Furcsa – lehelte reszketegen, a mosdócsésze szélére markolva – , azt hittem, hogy most is önálló tudatod lesz, Stiles.
Semmi különböző reakció, ugyanúgy pislogott vissza rá. A sikertelenség keserű ízével a szájában indult vissza, mikor a lassú, vontatott megfordulásban megakadt. A kép ugyanabban az egyenes pozícióban maradt, s sötét, olvasztott méz szemei egy abnormális fénnyel pihentek rajta. Ajkai alig mozogva, mégis kivehetően formálták a betűket:
E-N-G-E-D-J–B-E

 Izzadva, ordítva ébredt túlságosan is valóságos álmából, az apja karjaiban reszketve. Szűkölve kapkodott levegő után, mely végigmarta torka hátulját, s ezernyi tűvel szurkálta égő tüdejét.
- Azt – kétségbeesett, reszkető elfúlással temette arcát az erős, meleget sugárzó karokba, ahogy hallgatta a mellkasa lágy, erős vibrálását (- Sss, semmi gond, kölyök, itt vagyok!) – , azt akarja, hogy engedjem be! De nem akarom, nem, nem! Nem szabad!

Nincsenek megjegyzések :